Valahányszor felnézünk az égre, valami ősi érzés ébred bennünk. A csillagok már évezredekkel ezelőtt is útmutatást adtak az embernek – nemcsak az utazások során, hanem a lélek útján is.
A csillagokkal írt történelem
Az első ismert horoszkópok több mint 4000 évvel ezelőtt, az ókori Mezopotámiában jelentek meg. Az akkori papok és csillagászok figyelték az égi jelenségeket, észrevették az ismétlődő mintákat, és kapcsolatot kerestek a földi eseményekkel. Úgy hitték, hogy a bolygók és csillagképek hatással vannak az emberi sorsra, és a születés pillanatában megrajzolt égi térkép egyfajta kozmikus kódot rejt.
Ezt a tudást később átvették a görögök, egyiptomiak, majd a rómaiak is – és így formálódott az a horoszkóprendszer, amit ma is ismerünk.
A tizenkét állatövi jegy – A zodiákus ösvénye
A Nap évente egy látszólagos pályán halad át az égbolton – ezt hívjuk ekliptikának. Az ezen az úton található 12 fő csillagképet nevezzük ma is zodiákus jegyeknek. Minden egyes jegy egy-egy életszakaszt, minőséget és lelki tanítást képvisel.
Minden csillagjegy egy kapu egy mélyebb önismerethez, és egyfajta útmutató, amellyel megérthetjük, milyen energiák hatnak ránk születésünk pillanatától kezdve.
A horoszkóp, mint tükör
A születési horoszkóp – azaz az asztroszkóp – nem jóslat. Egy térkép. Egy kozmikus pillanat lenyomata, amikor először vettünk levegőt ebben a világban. Benne van a lényegünk, a kihívásaink, a vágyaink és a lehetőségeink.
Az asztrológia nem mondja meg, mi fog történni – hanem segít meglátni, hogyan kapcsolódunk a világ ritmusához. Amikor megértjük a csillagjegyünket, az nem skatulyába zár, hanem szabaddá tesz. Tudatosabbá, elfogadóbbá, és sokszor mélyebben spirituálissá is válunk.
A horoszkóp nem csak egy asztrológiai rendszer – inkább egy emlékeztető arra, hogy kapcsolatban vagyunk a világegyetemmel, és hogy az életünk minden pillanata egy nagyobb, csillagokba írt történet része.
